1. évad
Jó szórakozást! :)
1.rész
Éppen mostam a hajam, mikor kopogtak. Rutinosan megkérdeztem, hogy ki az. Nem jött válasz. Elzártam a vizet, magamra tekertem egy törölközőt és a hajam is felcsavartam. Újra megkérdeztem és most válaszolt valaki.
-Ki kopogott?
-Én voltam. -válaszolt az illető-
Ezt a hangot felismertem. Csak anyukámmal lakom együtt, mert apuval elváltak. Aki pedig válaszolt, nem éppen anyukám volt. Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Az egyik osztálytársam volt, Süti. Nem ez a rendes neve, hanem csak egy becenév. A rendes nevét még nem árulom el. Tehát Süti állt az ajtóban. Végig pásztázott a tekintetével, amikor pedig az arcomhoz ért, láthatta az unott arcom. Ő bezzeg vigyorgott.
-Sicc innen, perverz sütemény. -próbáltam hesegetni-
-Dehát csak most jöttem. -vágta rá-
-Ki nyitott neked ajtót?
-Anyukád. Nagyon kedves volt.
-Legközelebb kiteszek az ajtó belső felére egy képet rólad és oda írom alá benga nagy betűkkel, hogy "Süteményeknek tilos ajtót nyitni".
-Akkor lehet anyukád, már nem is fog sütit venni. -elkezdett kuncogni-
-Hmm.. Megkérhetlek, hogy várj a szobámban, amíg megszárítom a hajam? -kérdeztem tőle-
Szó nélkül bement a szobámba. Vissza csuktam az ajtót és megtörölköztem. Megszárítottam a hajam és gyorsan felkaptam a ruhám. Kimentem a fürdőből és láttam, hogy Süti békésen üldögél a szobámban. Oda mentem hozzá, majd megfordítottam egy széket és leültem vele szemben.
-Miért jöttél?
-Csak látni akartalak.
-Ez szép és jó, csak.. mi az igazi szándék?
-Hááát... -ismét végig pásztázott-
-Na ezt fejezd be. Tűnés haza, holnap suli.
-De hiányoztál! -mondta nekem boci szemekkel-
-Tegnap láttál..
-Az tegnap volt.
-Tudom. Iszkiri haza.
Különös volt, mivel rögtön haza is ment. A biztonság kedvéért kétszer fordítottam a kulcsot, mikor bezártam a bejárati ajtót. Reggel kipihenten keltem, ami nálam ritka. Általában a rémálmaim miatt keveset alszom. De most tényleg tudtam aludni. Felöltöztem, reggeliztem, stb.. Elindultam a suliba. Útközben találkoztam pár osztálytársammal. Kérdezték, hogy megyek e velük iskola elött a parkba. Megköszöntem a meghívást, de elutasítottam. Mikor már kicsit meszebb voltak tőlem, elkezdtem töprengeni. Jó volt zavartalanul aludni, de nem hagyott nyugodni, hogy miért tudtam. Megérkeztem, de be volt zárva a főkapu. Lusta voltam, ezért csak átmásztam rajta. Már egy páran bent mászkáltak. Mikor már beljebb sétáltam az udvaron, hallottam, hogy bejöttek a kapun. A gondnok biztos nem nyitotta ki, mert csak 10-kor jön. Én pedig láttam, hogy kulcsra volt zárva. A diákoknak meg nincs kulcsuk ehhez. Ez volt a második dolog a háromból, amin gondolkoztam. Oda mentem a szekrényemhez, hogy kivegyem, illetve berakjam a cuccaim. Oda jött Nick. Az ő szekrénye pont az enyém mellett van. Köszöntem neki, de rám se hederített.
-Jó reggelt, Nick.
-...
-Mi a baj?
-...
-Mit csináltam már megint, amiről nem tudok?
-...
-Na jó. Megszólalnál végre?
-Ez a bajom.. Csak.. Miért? -mutatott egy képet a telefonján-
-Ez mi? És mikor készült?
-Ja, hogy nem tudsz róla? Milyen furcsaaa..
-Komolyan nem tudom. Nem hiszel nekem?
-... -félre nézett, hogy kerülje a szemkontaktust-
-Naa, nem hiszel a barátnődnek? -magam felé fordítottam a fejét-
-Hát.. Ryan küldte.. és..
-Hmm.. Csak annyi lenne majd hozzá a kérdésem, hogy--
-Hogy jutottam be? -Emlegetett szamár felbukkant-
-Igen. Nos?
-Lehet a te ablakodon van szúnyog háló, de a konyhában nincs. -magyarázta lelkesen-
-Szóval.. BEMÁSZTÁL?! -kicsit felemeltem a hangom-
-Hozzád ki ne mászna be? -mosolyra gördült a szája-
-Te ne mosolyogj, mert ne mosolyogj. Ketté törlek, mint egy sütit, Süti. -ironikus-
Így van. Süti rendes neve Ryan. A becenevét még kiskorában adtuk, és rajta maradt. A személyisége.. enyhén tapadós. Vagy hogy is mondjam. Nem perverz, meg ilyenek. Annyira. Nade, Süti abba hagyta a mosolygást és mondta, hogy menjünk a terembe. Még volt 10 percünk, tehát felmentünk a másodikra és beültünk a pihenőbe. Egy srác engem figyelt. Felálltam, hogy jobban lássam. Kicsit se volt feltűnő.. Megkérdeztem a többieket, hogy az ki. Ők viszont nem láttak senkit sem. Visszaültem és előttem volt egy cetli, rajta pedig ez: "Ne félj tőlem.". Megszólalt a figyelmeztető, ami nálunk öt perccel óra előtt szól. Bementünk a terembe, Nick mellém ült, Süti pedig az asztal mellett állt és még beszélgettünk, amíg a tanár meg nem jött.
-Nick, te nem ott ülsz. Menj át a rendes helyedre, oda Tara mellé.
Nick felállt, gyorsan megpuszilt és a helyére ült. Süti helye mellettem volt, tehát helyet foglalt. Lehajtottam a fejem a padra, majd halkan motyogtam.
-Ajjj.. Utálom a föcit..
-Én szeretem. -válaszolta Süti-
-Tehát gyerekek, a mai téma, Japán és Korea. -mondta a tanár-
-Figyelek! -halkan mondtam, miután felkaptam a fejem-
-Na legalább ez érdekel téged. -örült Süti-
A tanár elkezdte mondani az anyagot, közben írt a táblára. Lelkesen hallgattam, illetve jegyzeteltem. Az a srác, aki a pihenőben figyelt, besétált elém. Sütit nem zavarta, sőt átnézett rajta. Engem ellenben vele, zavart. Felnéztem és az az ismeretlen tartósan bámult engem. Nem hiszem, hogy a "szépségem" miatt, vagy hasonlók. Hirtelen megszólalt.
-Gyere velem.
Jó, hogy a hátsó padban ültem, mert most tuti idiótának néztek volna. Bólintottam, a srác pedig elindult. Ránéztem a tanárra, majd a fiúra. Annyi volt a különbség, hogy a tanár még ott volt, viszont a srác eltűnt.
-Elnézést, kimehetek a mosdóba? Nem érzem túl jól magam..
-Rendben. Szólj ha hívjuk a szüleidet.
Hát a kijutás megvolt. Már csak látnom kellett volna, hogy az a fiú merre ment. Körbe néztem és láttam, hogy a lépcsőházból kukucskál ki. Elindultam felé, majd a lépcsők tetején megálltam. Kirázott a hideg. A srác intett, legalábbis utalt, hogy menjek előre. Megmondtam neki, hogy ő nem komplett és magam elé küldtem. Folyamatosan fogtam a korlátot, nehogy már lelökjön, vagy valami. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de ez akkor is furcsa. Lement én pedig követtem végig a folyosón. Bement a mosdóba. Hezitáltam, de utána mentem.
-Ez a női mosdó. Nem lesz gondod belőle, ha meglát valaki? -kérdeztem tőle-
Közelebb lépett és a szemembe nézett. Én hátra léptem és ezt ismételtük, amíg neki nem mentem háttal a falnak. Ekkor a srác már nagyon közel volt hozzám. Az egyik kezét hozzá csapta a falhoz, ami a fejem mellé érkezett. A másik kezét a zsebében tartotta.
-Hogy látsz engem? -egyenesen a szemembe nézett-
-Ez egy frappáns kérdés. Lehet olyan vagyok, mint te? -kínomban már nevettem-
-Ezzel ne is viccelődj! -mérgesen nézett rám-
-Nem tehetek róla, hogy látlak. Kérdezz mást is, ne csak engem.
-Szerinted mit próbálok, mióta itt vagyok?
-Mióta itt vagy..?
-Már egy jó ideje itt ragadtam..
Szelídebben nézett, mint az előbb. Próbáltam kihasználni az alkalmat, tehát megfogtam azt a kezét amit a fejem mellett tartott. Nem sikerült, mert nem lankadt a figyelme. Pórul jártam és mostmár a másik keze is a fejem mellett volt. Esküszöm, olyan volt mint egy börtön. Minden oldalról akadály vett körül. Mögöttem a fal, előttem a srác, jobb és bal oldalamon a kezei. Gondolkoztam és eszembe jutott, hogy mi lenne, ha egy gyors mozdulattal leguggolnék és ellépnék oldalra. Ránéztem és olyan arcot vágott, mint aki tudja, hogy mire gondolok. Tehát az az unott arc és a "ne is próbálkozz" arc keveréke. Elvette mellőlem a kezeit és egyet hátra lépett. Fellélegeztem és egy pillanatig becsuktam a szemeim. Úgy látszik, hogy ma mindent rosszul csinálok.. Mikor kinyitottam a szemeim, nagyon közel hajolt. Annyira, hogy az orrunk összeért. A kezeit a zsebében tartotta, gondolom bombát állított össze, vagy számolgatta, hogy hány féle módszerrel tud kinyírni. Elkezdett nevetni, majd normálisan állt. Egy oldalas hátra lépést produkált, majd engedte, hogy elmenjek. Mindezt mosolyogva tette, tehát érthető volt a rémültségem.. Visszamentem a terembe. A tanár látta rajtam, hogy sápadt vagyok, ezért mondta, hogy pakoljak össze és menjek haza pihenni. Egy pár tanár lehetne még ilyen.. Nem pedig olyan szadista, mint a tesi tanár.. Ezt a gondolat menetem is lezártam. Miután összepakoltam, elköszöntem és haza sétáltam. Útközben megálltam egy kis boltnál és vettem üdítőt. Mikor a boltból kifele vettem az irányt, láttam, hogy a srác vár valakit. Reménykedtem benne, hogy nem engem. De pechemre engem várt. Megálltam előtte, majd elfordultam és tovább mentem. Tudtam, hogy követni fog és így is lett. Hazáig kísért, de tuti nem azért, mert vigyázni akart rám. Anya még nem volt otthon, ezért beengedtem. Gondoltam, csak nem öl meg a saját házamban.. Habár belőle simán kinézné az ember. Bementem a szobámba lepakolni és mindenen gondolkoztam. Legtöbbször azon, hogy melyik dísztárggyal fog leütni, leszúrni és további dolgok. Ismét elkezdett nevetni, de mostmár meg is szólalt.
-Milyen széphHhHhh.. az a kis szoborhHhHh.. -minden mondatát elnevette-
-Igen.. nagyon szép.. hehe.. -húztam a mondatom-
-Nyugi nem terveztelek kinyírni. -próbált nyugtatni-
-Hahah.. hát.. köszi..?
Leültem és ő is leült mellém. Kicsit azért tartottam tőle. Kezdett esteledni. Anya is már haza ért. Kérdezte, hogy nem e vagyok éhes. Mondam neki, hogy nem, csak fürdeni szeretnék és aludni. Adott egy törölközőt a szekrényből és kiment. Amíg ő evett, én fürödtem. Mikor kijöttem, becsuktam a zuhanykabin ajtaját. Megfordultam és a srác ott állt. Majdnem felpofoztam, de hárította és elkapta a karom. Láttam, hogy az egyik kezén kesztyű van, a másik pedig szabadon volt. Nem akartam, de véletlen hozzá értem a szabadon lévő kezéhez. Megégetett, amit nem értettem. Hirtelen hátra lépten egyet, ő meg utánam jött és a kesztyűs kezével befogta a szám. A hátrálás közben meglöktem egy kis szekrényt, amiről leesett valami. Nem kis hangja volt, mivel a fürdőszobánk eléggé visszhangos. Anya az ajtó előtt megállt.
-Minden rendben? -kérdezte-
-...
-Mi történt? Jól vagy? -anya megint kérdezett-
Megvető pillantásokat vetettem a srácra, aki végre kapcsolt és elengedett.
-Igen, jól vagyok. Csak a sampon esett le.
-Ja értem. Szólj ha valami baj van.
-Okéé.
-Tedd hideg víz alá.. -szólalt meg a gondok okozója-
-Én is gondoltam..
-Bocsánat.
-Hm?
-Az én hibám.. Sajnálom. Nem kellett volna rád hoznom a frászt.. Tényleg nem direkt volt..
-Jól van. Értem.
-Hahj.. -sóhajtott- Nem fogsz megbocsájtani, ugye..?
-Ezt nem mondtam. Csak máskor ne lopakodj be, mikor fürdöm.
-Én nem lopakodtam. Át estem.
-A falon?
-Úgy valahogy..
-A falon..
-A falon.
-Tehát azt állítod, hogy csak úgy álltál, gondolom neki akartál támaszkodni a falnak és mint egy rossz játékban át bugoltál a falon?
-Pontosan!
-Cheater.. Nade ezt mutasd már meg. Erre kíváncsi vagyok.
A srác fogta magát, oda állt háttal a falhoz és elkezdett hátrafele dőlni. Nagyot néztem, de tényleg átment a falon. Én viszont meg tudom fogni őt. Nem tudom, hogy mi lehet, de biztos nem ember..
2.rész
A srác nem árulta még el a nevét. Azt mondta, hogy titokban szeretné tartani egy darabig és mondta, hogy majd akkor árulja el, ha alkalmasnak talál rá. A legérdekesebb az volt, hogy az éjszakát az ágyam melletti szőnyegen töltötte. Mondtam neki, hogy aludjon az ágyon, de kérdezte, hogy ha anya meglátja akkor mit fog szólni. Azt válaszoltam, hogy megmondanám anyának, hogy kényelmetlennek éreztem. Így sem fogadta el, tehát maradt a szőnyegen. Reggel mikor felkeltem, az ágy mellett ült török ülésben és engem nézett. Mikor kinyitottam a szemem, hirtelen megszólalt.
-Jó reggelt! -mosolygott-
-Őő.. Neked is. Kényelmes volt a szőnyeg..? -kérdeztem tőle-
-Meglehetősen kellemes volt rajta aludni. Amúgy ez a cica a tiéd? -felemelt előttem egy cicát-
-Igen, az enyém. Befogadtuk, mikor még kicsi volt. -mondtam, miközben felültem-
-Nagyon aranyos! -ölelte magához a cicám-
-Hé,hé,hé! A lelket ne szorítsd ki belőle! -kapkodtam felé-
-Én nem is szorítom. Csak ölelem.. -kezdett szomorkodni-
-Egy kissé már kifele dülledt a szeme.. Öleld, csak légyszi óvatosan. -a vállára tettem a kezem-
-O-oké.. -kezdett elpirulni-
-Ömm.. Jól vagy? -kérdeztem tőle-
-I-igen! Csak melegem van! -kapkodta a tekintetét-
-Megoldom. -elsétáltam mellette és kinyitottam az ablakot- Nem vagy éhes?
-Nem igazán szoktam enni. Amúgy lehet anyukád furcsálna egy lebegő szendvicset. -mondta-
-Anya nincs itthon. Korán megy dolgozni. Ha megéheznél, szólj.
Az emeleten volt a szobám, ezért lesétáltam a konyhába. A srác követett és hozta a cicám is. Elképzeltem, hogy milyen lehet egy másik ember szemszögéből látni. Elég vicces volt, ezért elkezdtem kuncogni. A fiú szintén elkezdett nevetni.
-Min nevetsz? -kérdeztem-
-Aranyos a nevetésed. -mosolygott rám-
-Oké. -mentem tovább-
Leértünk a konyhába. Csináltam reggelit magamnak és a srácnak is, hátha eszik majd belőle. Elé tettem a tányért, ő pedig bámult rám, mint borjú az új kapura. Mondtam neki, hogy legalább kóstolja meg, ha pedig nem ízlik neki, akkor majd félre teszem, vagy oda adom a cicának. Bele kóstolt és csillogó szemekkel nézett rám.
-Ez nagyon finom! Mi ez? -kérdezte-
-Egy sima omlett. Még nem ettél ilyet?
-Nem. Legalábbis nem emlékszem ilyesmire. -elgondolkodott-
-Honnan jöttél? Már ha szabad megkérdeznem.
-Szabad, csak erre sem emlékszem..
Ránéztem, majd folytattam a megkezdett evést. Elgondolkodtam, hogy lehet amnéziás. Miután megettük a reggelit, csomagoltam két szendvicset a suliba. Neki is adtam egyet, amit rögtön megevett. Úgy látszik éhes volt. Ez logikus, hiszen a suliban lehetett egy jó darabig. Csak azt nem értem, hogy hogyan nem halt éhen.. Nem szellem, mert rendesen meg tudom fogni. A suliban tudott írni a cetlire, és láttam, hogy ellökött egy embert, miközben jöttünk haza. Össze pakoltam a cuccaim és gyorsan felvettem a ruhám, a pizsamám pedig az ágyam szélére tettem. Kimentünk a kapun ő pedig elköszönt a cicától és indultunk is a suliba. Mondta, hogy szívesen vinné a táskám, erre azt mondtam neki, hogy az emberek kicsit sem néznének rám furán, mert egy táska lebeg mellettem. Elkezdett nevetni és a szomszéd néni oda jött hozzám.
-Mond csak, te nem hallottál egy férfi kacajt?
-Egy kacajt? Őő.. Nem hallottam, Lis néni.
-Oh, akkor lehet csak képzelődtem. Na jó, menj csak az iskolába. Jó tanulást!
-Köszönöm szépen! Viszlát!
Megérkeztünk a suliba. A kapu ismét zárva volt. Éppen kezdtem volna átmászni, mikor hallottam, hogy a srác csettint egyet. Megnéztem és nyitva lett a kapu. Gülü szemekkel néztem a fiúra, ő pedig elkezdett nevetni.
-Te csuktad be tegnap előttem a kaput? -kérdeztem halkan, nehogy valaki hallja-
-Igen, és vicces volt nézni ahogy átmászol rajta. -nevetett tovább-
-Oh, kösz. Akkor ment ki a bokám. -mondtam és bementem a kapun-
-Bocsánat.. Nem akartam, hogy bajod legyen.. -nézett szomorúan maga elé-
-Semmi baj. Ne aggódj miatta.
-Mi miatt ne aggódjak? -kérdezte Nick-
-Oh szia! Semmi, csak..
-Na mi van itt? Találka? -Süti jött mosolyogva-
-Szia Ryan! Tegnap meglett a telefonod? -kérdezte Nick Sütitől-
-Nem igazán.. -Süti feje lekonyult-
-Hát, nem is értem, hogy mi lenne veled nélkülem. -Nick felmutatta Süti telefonját-
-Ez meg.. hogyan? -Süti elvette volna a telefonját, de Nick elhúzta a kezét-
-Héka! Te kis béka! -Nick elkezdett vigyorogni-
-Brek.. -szólalt meg Süti-
-Előbb köszönd meg, hogy megtaláltam.
-Köszi. Na, mostmár megkapom? -kérdezte Süti-
-Igen. Tessék. -Nick átadta a telefont-
-HHHHHHH!! Hogy? Miért? HOGY? Nick, te kis görcs! -akadt ki Süti-
-Őőő.. Mi történt? -kérdeztem-
-Hát, kitöröltem Ryan telefonjáról pár képet rólad. -felelte Nick-
-Drágaságom, ez rossz ötlet volt. Szerinted, most, hogy nincsenek meg neki bizonyos képek, nem fog másikat csinálni? -kérdeztem-
-Dráágaszáááág.. Amúgy nem, nyugi. Van rólad pár képem, otthon a gépen. -mondta Süti-
-Smeagold. És ennek nyugtatnia kellene engem? -kérdeztem Sütitől-
-Hát, nem fogok belopózni a házadba, szóval szerintem igen. -felelte-
Megszólalt a jelző csöngő. Felmentünk a terembe, mind a négyen. Így van, négyen. Nick, Süti, a srác és én. Igaz, hogy csak hárman mentünk be a terembe. A fiú mászkált az épületben és nézelődött. Mikor pedig kedve volt, bejött abba a terembe ahol voltunk és figyelte amit a tanár mond. Elérkezett az ötödik óra. Kint tombolt a hatalmas vihar, annyira, hogy az áram is elment. Vicces volt ez a szituáció az informatika óra kellős közepén. Főleg azért, mert történelmi filmet néztünk. Sötétben. Olyan lányokkal körül véve, akik sikítoznak ha megilyednek. Szerencséjükre Sütinél volt egy zseblámpa. Ne kérdezzétek, hogy miért, de volt nála. Mikor felkapcsolta, az összes lány rajtam kívül oda húzódott mellé. Én megoldottam a telefonommal. Felvettem teljesen a fényerőt és úgy kerestem a kijáratot. A fejemben benne volt, hogy hol van, csak mikor mindenki futkorászik, mint a mérgezett egér, akkor egy kissé nehéz tájékozódni. Mikor megtaláltam, kimentem rajta és körül néztem. Mikor villámlott, volt fény forrás. Az egyik villámlásnál, hirtelen előttem termett a srác.
-NE..ilyesztegess már.. -mondtam neki-
-Bocsi, nem hagyhattam ki. -kezdett nevetni-
A suli kertjében állt egy hatalmas fa, amibe az egyik villám bele csapott. Elkezdett égni, ezért mindenki elkezdett hazafelé futni a tanárokkal együtt. Nick és Süti próbált engem is ráncigálni, de mondtam, hogy mindjárt indulok, csak a teremben maradt a cuccom. Ők elindultak, én pedig nem követtem őket. Kint az udvaron láttam egy alakot. Rám nézett, majd megfordult és az égő fa felé vette az irányt. Kimentem, a srác pedig halál nyugodtam követett. Nem értettem, hogy ő miért nyugodt, amíg az én szívem majd kiugrik a helyéről. "Lehet ismeri azt az alakot." Gondoltam magamban. A srác megszólalt.
-Nem ismerem, csak ismerősnek néz ki.
-Na jó, te bele látsz a fejembe?
-Igen. Azt hittem már észre vetted.
-Én észre vettem, csak..
-Csak?
Az árnyalak a srác mögött állt. Vörösen izzottak a szemei és vigyorgott. Rátette a kezét a fiú vállára és megszólalt.
-Fiam..
-Én? -kérdezte a srác-
-Nem.. Az előtted álló lány a fiam. -nevetve felelt vissza-
-Őőő.. -dülledt a szemem, mint reggel a cicámé-
-Én nem lehetek a fiad.. Azt sem tudom, hogy van e családom. -mondta a fiú-
-Lucius, hidd el nekem, hogy én vagyok az apád.
-Lucius? Mint Lucifer fia?... -kérdeztem-
-Nem.. Az nem lehet.. -dadogta a srác-
-Pedig így van. Lent a pokolban nagy a zűrzavar. Felkelések vannak és sok kárhozott lélek fellázadt. Ez pár hónapja van érvényben. Amíg kicsit nem enyhűlt a helyzet, gondoltam felküldelek ide. Az emlékeid rólam, a pokolról és mindenről ami lent van, kitöröltem. A neved tudtad, de gondoltam, hogy nem fogod elmondani senkinek, hiszen nem is láthattak. Viszont, te.. Hogy láttad meg őt? -nézett rám-
-Ő.. Hát.. nem tudom.. Csak megláttam. -feleltem kissé félve-
-Hmm.. Ezen majd még töröm a fejem. Nos, fiam. Gyere, menjünk vissza.
Megfogta a srác.. azaz Lucius karját és nyitott egy átjárót. Azonban nem tudtak mindketten átmenni. Lucius már valamennyire az emberek közé tartozott, ezért a pokol nem fogadta vissza.
-Ez nem lesz túl jó.. Ha nem tudsz átmenni akkor csak két lehetőségünk van. Az első, hogy itt maradsz, amíg teljes emberi alakod nem lesz...
-És mi a második? -kérdezte Lucius az apjától-
-A második.. a halál. Így a lelked újra át tudna jutni a pokolba.. Csak az nem túl kegyes módszer..
-Tehát.. Vagy meghalok és újra bejutok a pokolba, vagy itt maradok amíg nem lesz teljes alakom. És ha megvan a teljes testem? -kérdezte Lucius-
-Akkor kapsz a testedre egy pecsétet és tudsz közlekedni a pokol és a világunk között.. -feleltem-
-Ezt te honnan tudod? -kérdezte tőlem Lucius apja-
-Nem tudom.. csak.. úgy jött.. -mondtam-
-Ez érdekes.. Rendben. Mivel te látod Luciust, ezért megkérnélek, hogy viseld gondját, míg nem lesz rendes ember. Megkérdezhetem a neved?
-Bianka. Szólíthatlak Lucifernek..?
-Nyugodtan. Ha félnél tőlem, akkor nem kell aggódnod. Nem vagyok mogorva, és szigorú. -felelte-
Miután megbeszéltünk mindent, Lucifer elköszönt Luciustól és a gondjaimra bízta. Az átjáró, amit előzőleg nyitott, bezáródott. Nem nyitott újat, mivel magát tudta teleportálni. Mikor elment, adott egy fél pár kesztyűt. Ez annak a másik fele volt, ami rajta volt Luciuson. Felvette és elindultunk. Egy nagyot sóhajtottam mire Lucius nevetni kezdett.
-Jól bírtad. Nem akadtál ki, hogy előtted áll maga a Sátán. -mondta Lucius-
-Azt te csak hiszed. A szívem kiúgrott, mikor mögötted állt! -feleltem kicsit idegesen-
-Éreztem, hogy mögöttem állt, de azt nem gondoltam, hogy Lucifer az apám..
-Hidd el, én sem.. Amúgy, ha teljes emberi alakot akarsz, ahhoz jó dolgokat kellene tenned.. Illetve úgy kell viselkedned, mint aki rendes ember, habár ezzel nem lesz nagyobb gond.
-Ilyeneket te honnan tudsz?
-Esküszöm, hogy nem tudom.. Csak úgy kijönnek a számon..
-Értem.. Erre is majd próbáljunk rájönni.
-Oké.. Amúgy, hogy szólíthatlak? A Lucius kissé.. érted..
-Hát.. Nagyon nem tudok ehhez rövidítéseket vagy beceneveket. Ha kitalálnál egyet, azt megköszönném.
-Luce? Ez nem szokásos név, de becenévnek szerintem elmegy.
-Rendben. Én szólíthatlak Biusnak? -egy szelíd mosolyt produkált-
-Nem sokan hívnak így.. De majd megszokom. -vissza mosolyogtam-
Miután mindezt lerendeztük, elindultunk haza. A srácok már küldtek pár üzenetet. Mikor haza értem, felhívtam őket, hogy ne aggódjanak értem. Másnap nem kellett iskolába mennünk a károk miatt. Azt írták a suli honlapján, hogy határozatlan ideig az iskola felújítás alatt lesz. Kiderült, hogy a pincét elárasztotta a víz, a felső emeleten betört jó pár ablak és a földszinten is. A tetőről számos cserepet lefújt a szél, amiket mihamarabb pótolni kell. Az volt a tanárok mázlija, hogy másnap péntek volt és az utána lévő hét pedig a tavaszi szünet. Így volt idejük megjavítani a károkat. Luce és én pedig a szünetben tevékenykedtünk, hogy előrébb legyünk. Hogy mennyi minden történt, az hamarosan kiderül..
3.rész
Péntek reggel mikor felkeltem, Luce ismét az ágyam mellett ült, viszont most egy széken. Örültem, hogy nem a szőnyeget választotta. Jó reggelt kívánt és kiment mielőtt válaszoltam volna. Nem tudtam mi baja lehet, ezért gyorsan felkaptam az otthoni ruháim és utána mentem. Mikor megláttam, éppen a cicám babusgatta. Anya ismét nem volt otthon, mert dolgozott. Legalább nem kellett attól félnem, hogy meglát egy lebegő macskát a nappaliban. Viszont nem hagyott nyugodni, hogy a cica látja e Luciust. Miután letette a cicám, rám nézett és mosolygott. Adtam neki egy pálcát, amin volt egy vékony kötél és a végén egy nagyobb toll. Csak egy átlagos macska játék. Amíg Luce a cicámmal játszott, bementem a konyhába és csináltam reggelit. Mire elkészültem már mögöttem volt. Megfordultam de nem igazán tudtam mozdulni, mivel ott volt a konyha pult. Arrébb akartam húzódni és meglepő módon hagyta is. Miközben arrébb csúsztam, hozzá értem a forró fazékhoz amiben főztem. Megégette az ujjam, bár ez kevésbé fájt, mint mikor Luce égetett meg.
-Jól vagy? -megfogta a csuklóm és a szájához emelte-
-Igen.. Nem kell aggódnod.. -kerültem a tekintetét-
-Biztos? Segíthetek.. -megpuszilta a kezem, kuncogott, majd meg is nyalta-
-THeljesen biztos! -hirtelen elhúztam a kezem-
Oda mentem az asztalhoz és szedtem neki is az ételből. Leült velem szembe én pedig vártam, hogy megkóstolja.
-Most én leszek a tesztelő? Várod, hogy hogy hat rám a méreg? -kérdezte-
-Párdon?
-Nyugi, csak vicceltem. Ha mérgezett is lenne, nem hatna rám. -kezdett nevetni-
-Aham.. Ez tényleg írtó vicces volt. -forgattam a szemeim-
-Te egy Isten vagy!
-Hm?
-Egy Istennő!
-Miért is?
-Ez nagyon finom!!
-Csak egy szimpla tejberízs.
-Nem baj, én még nem ettem ilyet! -ismét ízlett neki a kosztom-
-Örülök.. -sóhajtottam egy nagyot, majd én is enni kezdtem-
-Haragszol?
-Én nem.
-Biztos? Ha rosszat mondtam, csak szólj. Még új dolog ez nekem..
-Majd sok dolgot tanítok. Most egyél, utánna megyünk sétálni.
Befejeztük az evést és elindultunk. Bezártam az ajtót és kimentünk a kapun. Miközben mentünk, találkoztunk az egyik osztálytársammal, aki csak engem látott. Legalábbis azt hittem.
-Szia Bia! Hogy vagy? -kérdezte Lin-
-Jól, köszi.
-Hékás, a barátodnak már be sem mutatsz? -nézett rá Lucera mosolyogva-
-Barátomnak..?
-Örülök a talákozásnak. Luci--
-Ő itt Luce. Régebbi ismerősöm..
-Oh, és eddig miért nem mutattál be neki..? -kezdett közelebb lépkedni hozzá-
-Én sem tudom. De milyen ragyogó szemeid vannak.. -Luce csak Lin szemébe nézett-
-... -arrébb álltam tőlük és tovább indultam-
-Sajnálom, de most mennem kell. Majd még biztosan látlak. -Luce kacsintott Linre és utánam jött-
-O-okés.. -Lin mosolyogva csavargatta a haját miközben tovább ment-
-Hééé, Biuuus! Ne hagyj már itt! -kiáltotta felém Luce-
-Hogy látott téged?
-Csak arra gondoltam, hogy milyen jó lenne nem csak veled beszélgetni.
-Oh, értem! Mindenki azt hiszi, hogy Lucifer a gonosz.. Pedig a fiacskája szemetebb. -magamhoz tértem a mondat után-
-Megvan! Ha valaki szemébe nézek, tudom irányítani!
-És ezzel most mit értél el?
-Megtudtam, hogy mire gondolsz.
-Nem lett volna elég, ha olvasol a gondolataimban?
-Nem. Tőled akartam hallani. Kissé sértő dolgot mondtál, remélem tudod.
-Hát, most csak annyit mondok, hogy ha még egy ilyet csinálsz.. -gyengéden felemelte a fejem maga felé-
-Igen..? -szelíden mosolygott-
-Mindegy..
-Csak nem elpirultál? De édes!
-Én nem.. Mehetnénk tovább..?
Elértünk a parkba, ahol nem volt olyan nagy tömeg. Mások is látták Lucet és mikor elmentek mellettünk azon súgdolóztak, hogy milyen ruha van rajta. Tovább mentünk és beértünk egy nagyobb utcába. Végig mentünk rajta, és kiértünk a központba. Mindenhol üzletek és egy rakásnyi ember volt. Bemenetünk egy ruha butikba és elkezdünk nézelődni. Mondtam Lucenak, hogy válasszon ki pár olyan ruhát, ami tetszik neki. Hozott is néhányat és elmentünk a próba fülkékhez. Ő bement az elsőbe én pedig leültem egy kanapéra. Nem rendes, nagy kanapé, de hasonlított rá. Mikor felvette a ruhákat, oda hívott a fülke elé, hogy nézzem meg. Egy koptatott farmer nadrág, fehér ing, ami nagyobb volt egyel a méreténél és bőr dzseki volt rajta. Meg kell hagyni, hogy van stílus érzéke. Még felpróbált pár ruhát és eközben én is néztem magamnak egyet. "Úgyis hamar itt lesz az évzáró és a nyári szünet." gondoltam magamban, mivel az én ruhám egy zöld és lila egyberuha volt, ami a térdemig ért. Mikor kész voltam, megvártam Lucet és mentünk is a kasszához. Nem akarta, hogy fizessek, ezért az eladó lányt megbűvölte. Legalábbis kezdte volna, de leütöttem. Kapott egy nyaklevest. Úgy látszott, hogy ízlett neki, mert mosolygott. Fizettem és utána mentünk egy cipő boltba. Egy sárgás barna bakkancsot mutatott, amit fel is próbált. Kérdeztem, hogy kényelmes e és mondta, hogy igen. Mentünk a kasszához és megvettük. Már esteledett, ezért elindultunk haza. Út közben Nick hívott, hogy másnap rá érek e. Gondolta, hogy elmehetnénk moziba. Ránéztem Lucera és miután semmi érdeklődést nem mutatott, elfogadtam Nick meghívását. Mire haza értünk anya már otthon volt és a konyhában készítette a vacsorát. Felsunnyogtam a szobámba és letettem a vásárolt cuccokat. Lementem anyához és Luce követett.
-Szia anya!
-Szia. Mindjárt kész a vacsora.
-Rendben, amúgy..
-Amúgy?
-Nem látod őt?
-Oh, a cicára gondolsz? De, látom. Most suhant el mögötted.
-Ja.. oké.. Akkor mindjárt jövök, csak gyorsan felmegyek.
-Oksa.
Felmentem és miután Luce is bejött a szobámba, becsuktam az ajtót, majd leültünk az ágyra.
-Nem látott téged?
-Hát úgy látszik, hogy még nincs rendes emberi alakom.
-Hát nincs.. Na mindegy, lemegyek. Addig megleszel?
-Igen. Csak kicsit unatkozni fogok.
-Ha bekapcsolom a gépet, akkor le tudod magad kötni?
-Aha.
Miután bekapcsoltam, Luce oda ült elé és videókat nézett, én pedig lementem és vacsoráztam. Mikor anya elment fürdeni, szedtem egy tányérba ételt és felvittem. Luce megette, majd én is indultam fürdeni. Nálunk kettő fürdő van, egy lent és egy az emeleten. Logikusan. Miután kész voltam indultam is aludni. Vagyis indultam volna. Luceal még beszélgettünk és mikor már látta, hogy fáradt vagyok, oda jött hozzám, jó éjszakát kívánt és megpuszilta a homlokom, mint egy kisgyereknek lefekvés előtt. Elpirultam, de mielőtt észre vette volna már megfordultam. Nem bírtam aludni, mert zavart a tény, hogy Luce a földön alszik. Kimásztam az ágyból és felkeltettem őt. Átmentem a mellettem lévő vendégszobába és beágyaztam neki. Úgy látszott, hogy ő is fáradt volt, mert simán beesett az ágyba. Betakartam, vissza mentem a szobámba és aludtam. Mikor reggel felkeltem Luce mellettem aludt. Ösztönből lerúgtam az ágyról, majd ráeszméltem, hogy mit tettem. Kiugrottam az ágyból és felsegítettem őt. Még tiszta kába volt és csak ásítozott. Szerintem nem is fájt neki, hogy gerincen rúgtam.. Habár jobban bele gondolva mégis csak a Sátán fia. Halhatatlan és sebezhetetlen. Legalábbis kívülről..